Vasárnap
Föltámadott, ha még oly érthetetlen,
oldódj hát föl te döbbent ámulás!
Föltámadott és harsog már a hajnal,
köszöntlek halnal, szép allelujás!
Alleluja! Ha volna zengő hangom,
az égig szállna harsány éneke
és nem volna e széles nagy világon
riadóbb kürt és harsogóbb zene!
De ember nyelven csak dadogva szólal,
az allelujám gyöngye: visszahull.
Pacsirta zeng a kékpiros magasban,
be jó neki: őt meghallja az Úr!
Pacsirta, fönt, a sugaras egekben
trillázad föl e gyönge dallamot,
az igazság, a szent, megölhetetlen:
él, él, pacsirtám, él - föltámadott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése