--„Békesség nektek, én vagyok”! –
zeng át az időn Jézusunk szava,
ki harmadnapra feltámadott
és azzá lett, ki volt; önmaga.
Megbocsátva bűnnek, bűnösöknek
tért vissza a világ védelmezője,
az Istenné lett istenember
hiába temették el, bízták a kőre.
Bárhogy vigyázott rá az őrség,
megvirradt, és a sír üres,
ki mennynek és földnek gyönyörűség,
az embernek megváltója lett.
Győzött az igaz, tiszta erény,
a makulátlan lelkiismeret,
úrrá lett a beteljesedés,
az „elvégeztetett” győzedelmeskedett.
Ki törvényt kiált, és bírál,
csak altatja az igazat,
ki mossa kezét, s egyre hátrál,
az becsületet tagad!
A rágalom mindig igaztalan,
embert, embertelenné aláz,
elszenvedője vigasztalan,
felemészti az önmardosás.
Embert nem ítélhet meg emberfia!
Ki elesik, segítsd felállni őt!
Akihez az élete mostoha,
segítsd a teherviselőt!
Bűnünk nehéz, szörnyű terhe
nehezedik Jézusom szívedre.
Kínzástól sajgó sebed szent vére
vezesse néped az üdvösségre!
Segíts Uram, s én köszönettel áldlak,
ígérj nekünk boldogabb holnapot!
Légy velünk útján a feltámadásnak!
Ragyogtasd fölénk megváltó mosolyod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése