-részletek-
úgy hagytalak
csak egyszerűen úgy és ott
aztán gyáván visszaléptem
ugyanoda ahonnan elindultam.
*
és sosem volt még ennyire
kifordított ez a világ
a napok lassan gördülnek
és én megint kimaradok belőlük
talán még mennem kéne
valahova - valakihez
ahol a tébolyult utak
kereszteződésénél megláthatom
azt a boldog-magam
akivé tettél.
*
azt hiszem végre
teljesen magad vagy
az örökké változás gyönyörében
(vajon miért nem tudlak nem érezni?)
talán ha egyszerűre rajzolnád a napot
sárga helyett a legtisztább kékre
akkor megértenéd milyen
az én világomban
egyetlenegynek lenni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése