Ősz botorkál ajtóm előtt
fedetlen fővel, réveteg,
akár tomboló fergeteg
csapkod barnáló délelőtt,
látszatra tiszta égi kép:
szűz harmat, édeskés zamat,
kék ringlón csüngő pillanat
sebtében őszülő derék
fenyőkre zúduló szelek
és harmat ízű fellegek
csapkodják zordon homlokom
s csapongó éjszakák után
must színű nap figyel le rám
túl a sárguló lombokon
könnyeit hullatja a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése