mikor megfordul
a szél
szembe fúj neked
felborzolja hajad
könnyes lesz szemed
nyílnak az ajtók
az úton
előtted,
de lassan. egyenként
becsukódnak
mögötted
amit építettél
várat, kunyhót
lángoló szerelmet
mindent visszakérnek
a múló évek
amit hoztál
magaddal csak
annyit vihetsz el
itt maradnak
a megérintett pillanatok
szavak sóhajok
az élet
szoborrá zsugorodva
amulettként
az emlékek szobáiban
hová lelked
néha visszatérhet
biztatni, az embert
hogy szép az élet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése