2014. november 6., csütörtök

Gál Éva Emese: Csendben

élek csendben
szinte mozdulatlanul egy vergődő képzeletben
egy versben amiből minden hiányzik
ami látszik
egy virradatban ha minden véges
szürkületben ahol a penge fényes
egy gondolatban ami fél önmagától
országúton ha szakad a zápor

szeretném úgy szeretni a világot
hogy érezzem a szárnyas levegő tisztaságát
amikor megtagadom a szolgaságot
hogy érezzem az ég hatalmas tekintetét
ha a szívdobogás magasában állok
és érezzem fölötte azt a magasságot
ahová fölszáll minden gondolat
szeretném úgy szeretni a világot
ahogyan fáj és ahogy nem szabad
Bernward Koch - The New Day

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése