Ez sem lesz más, mint egy átlagos ősz,
Sajduló fénye már nem érlel veteményt.
Madárrajok húznak szürkülő fellegekben,
S elárvult földeket ringat a szél.
Romlatlanul zöldell a vadon még,
S a domboldal felett, mint végtelen film,
Tekereg szabadon az emlékezet,
S feledett helyeinken őrtüze ég.
Szederinda szárad, harmatozó
Hajnal szemhéja rebben. Augusztus
Emléke él még sápadhatatlanul,
A búcsúzkodó kertben.
Csendül a csönded bennem,
S már ez az ősz nélküled ér.
Ez már nem az a vers,
Ez már nem az a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése