Figyelmeztettem halk bizalommal,
a figyelmeztetés jó szándékával,
semmibe vett suttogással,
a suttogás segítőkészségével,
véletlenszerű harangkondítással,
a harangkondítás vészjeleivel,
újratanult imádsággal,
az imádság hitének erejével,
majd térdeplő könyörgéssel,
és rátok zúdított csillaghullással,
hogy léket kapott ez a hajó,
hogy ez a hajó egy temető,
hogy ez a hajó temető volt
már új korában,
mert kalózok hajójára szálltunk,
és ez is, az is
csak haszonlesőként lett barátunk.
Immár búcsúznak vagy el sem köszönnek,
hátat fordítanak vagy csúfolkodnak
az elcsábított és becsapott útitársak.
Immár láthatjátok, hogy ezek a kalózok,
ezek a barátok,
ezek a huncut és hazug politikai huligánok
titokban tartott,
rejtegetett mentőcsónakjaikba szállnak.
Immár láthatjátok, hogy csak a kelekótya hűség
maradt mellettetek,
és a számítgató hullarablók,
akik maradékra, prédára leselkednek.
A többség már visszatért a kifosztott, megalázott,
elárult, magára hagyott saját bárkájára.
Én is menekülök. Még maradt egy üres hely,
s nem engem, a kormányost várja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése