Megfordul a Nap, a szél
mint vaskakast fordítja.
Holdat látni most, éjszakát...
Megfordított fejre állt világ.
Csend lett a zajos város felett!
Összeborultak a fák,
lélegzet nélkül élnek,
ők is szeretnék a messzeséget.
Megfakult sóhajok szállnak,
szárnynélküli szárnycsapások,
félelmek himnusza a csendben!
Elhaló a szó, a zene esengve
koldul, az érdem beáll a sorba,
most fordul a Nap
vált majd éjszakát,
elkerüli a Földet:
feledve év- szakát!
Ember-e az ember? - kérdezi valaki,
botlik a sötétség,
nem válaszol senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése