Kováts Péter: Az én hazám

1

Az este sétálni mentem,
Csípősen hideg szél dalolt,
Morgós, szürke volt a kedvem,
Talpam alatt hó csikorgott.

Keserűen üres volt a lelkem:
Kuporgó hajléktalanok
forintját csörgeti zsebem,
pedig én is éhes vagyok.

Itt van már egy új közösség:
Csivitelő pláza-népség
E szétszakadt világban.

Hazugságok halmazával,
Jövőt felélő ábrándokkal
Tombol hamis csillogásban.

2

Pusztít sok új népbetegség:
Depresszió és droghalál,
Allergia, cukorbetegség,
ebola, herpesz és a rák,

Narkománia és kishitűség,
Önpusztító hatalomvágy,
S nem tudhatjuk biztosan még,
Hogy felszabadultunk-e már.

Mert oly kevés az igaz szó.
új uraink a nép nevében
feszítenek a bársonyszékben.

A hatalom birtokában
A nyomor már nem látható,
Már nem fontos a választó.

3

Nekünk a harc sosem lesz végső.
Létünk mindig a küzdés maga,
Harcunk célja a szebb jövő,
De sokunknak nem jön el soha.

A harc helyett talán végre
Összefogni és dolgozni kéne,
S visszaadni végre a szép,
Alkotó munka becsületét.

Mert hol is a pénz mostanában?
Csak a hamis csillogásban,
Semmiből jött, csinált sztárok

Ripacskodnak milliókért.
Munkád jutalma minimálbér,
S a létedet sújtó adók.

4

Sínylődik a munka világa,
Pénz helyett mindig átszervezünk,
S munkát vállal a nagyvilágban
Sok százezer emberünk.

Saját hibáit nem is látja,
Ki küzd a hatalomért.
Mindig a másikat okolja
Az elszalasztott ábrándokért.

Leszámoltunk a diktatúrával,
S a munkanélküliek hadával
Utolértük Európát.

Múltunk soha nincs kibontva,
S mint csóró távoli rokonra,
Úgy tekint ránk a nyugati világ.

5

Családok élnek új, cifra
Nyomorban, hitelekből telik
Csak házra és minden másra,
Rabszolgamunka e jólét ára.

Szomszédok egymást titkon lesik,
Kinek, miből, mire telik,
Új módi hív acsarkodásra,
Nem tanít senkit összefogásra.

Szobrokat döntünk újra és újra,
ítéletekkel csapunk le a múltra,
tagadjuk apáink hitét.

Mi tegnap hősies tett volt,
mára gyalázattá foszlott,
sújtva unokák életét.

6

Mint annyiszor, ínséges időkben,
Vak gyűlöletre horkan fel lelkünk.
Őrlődve bizonytalan létünkben,
Bárki ellen feltámad dühünk.

Ellenség lesz a származás,
A másság, a vallás, a nézet,
Bőrszín vagy hit, válogatás
Nélkül osztunk ellenségképet.

Rossz szóra már villan a kés,
Viskótetőbe lángcsóva tép.
Menekülőt golyó terít le.

S a gyilkos áldozat is egybe'.
Így lesz a sok balga ember
a politika játékszere.

7

Hitem szerint magyar vagyok,
Bár nem tetszenek a frázisok,
Ezen a földön születtem,
Szerettem, alkottam, éltem.

Féltem e gyönyörű Hazát,
Létét most gyűlölet járja át.
Nem tetszik a tízparancsolat?
Uraink majd írnak másikat.

Létünknek minden szegletét
Politikusi függőség
Uralja, s nem a bölcs tudás.

Kiskirályok világa jött el,
Kik megmondják, hogyan élj,
S ha nem teszed, jót ne remélj.