.jpg)
Mint a csöndtől fölriadt szarvasok,
itt élünk a hegyek elomló szívében.
Szálfák gyönyörű lombja véd,
évszakok hamva az égen.
Közel vagy hozzám és énekelsz,
homlokod fényes kelyhe az álom.
Lehunyt szemedben az éjszakát,
az egyetlen csillagot kitalálom.
Chris Spheeris-Psyche
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése