Gyenge Ádám: Várakozás

Sötét még kinn a világ.
Csillag se jelzi a hajnalt.
Hideg és nyirkos a köd,
Sáros az út, mégis elindulsz.
Hív a harang.
Körülvesznek az árnyak,
Félve dobban a szív,
De te bízva tudod,
Neked semmi sem árthat.
Halotti csendben alszik a föld,
Csak benned gyúl ki a fény
S imába simul a szívedben a vágy
A Gyermek után,
    Akire vár tudva, tudatlan
    Mind az egész nélküle árva világ.
Te nem alszod át a csodát,
Jókor elindulsz.
Látni fogod, hogy felkel a csillag,
Virrasztva várakozók fénye, reménye.
Csóvája beborítja a földet,
Hol napnál ragyogóbb, melegebb
Szív születik. Eljön a Gyermek
S hozza magával a mennyet.
Hódolva, térdreborulva fogadd,
S mint egykoron anyja
Óvja, ölelje imád,
Kit tudva, tudatlan annyira vár
E nélküle árva világ.