(Catullus szerelme)
Legyen fájdalmas és kínzó gyönyör,
maradjon öröm, ami meggyötör,
lelkem parazsa, ami folyton éget,
tűzgyújtása sohse érjen véget!
Fordítson hátat, ha szóval verem,
és elmehet, de maradjon velem,
azt is tűrném, amit ő óhajtott,
félelmével zárja rám az ajtót,
csaljon meg, de jöjjön haza reggel,
magányomból csókkal ébresszen fel,
s őszintesége súgja meg halkan,
hogy én vagyok a pótolhatatlan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése