Még ébren vagy, mikor a kedd szerdába for-
dul; a hétemeletnyi mélyben egy autó fölriad –
vaktában szétküldött jeleire válaszul
mintha benned ordítozna valaki,
egyre dühödtebben,
a megsebzett géptest jajgatását
visszhangozva,
álmodból támadj fel,
ébredj a valóra,
ijja, ijja – – –
Láthatatlan fák semmi-ágai
ropognak, gyerekkezek
pingálta égi testek a falakon körös-
körül; szelíden
figyelnek, amint
– kínlódó pléhbogár –
a másik oldaladra fordulsz.
Szíved halálnyi halkan dobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése