téli éjszakák kibomló álma voltál,
de mélybe révedő csillagod körül
kígyó tekeredik — szögesdrót és zsoltár,
a vágy még keres, értelmem menekül.
megíratlan vers maradsz, lábnyom a hóban,
gyöngyökkel játszó csörgősipkás király,
vijjog a valóság és utolsót dobban
a szívedbe zárt tenger-álmú sirály.
földre hulló vér most minden szó — áldozat,
pogány ima örök tisztaságodért,
s a füstben vágyam csak gomolygó kárhozat.
úgy lennék a testmeleg csöndben eretnek,
ha ajkamra égett vallomás kísért,
de nem lehet, szól egy hang — elvégeztetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése