Tekinteted oly tétova,
Kapkodó, ideges, kusza,
Tobzódik minden, nagy a zaj,
S bár védene szárnyaival,
Alácsorog az éjszaka,
Egyszer te is eljutsz haza,
Eljön érted a reggel.
A perc majd örökbe fogad.
És itt a mélyben, itt, alant
Bíbortükrű a tó, s a Nap
Már más szekéren megy tovább.
Ne törődj! Ébentörzsű fák
Testében nő az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése