Oly korban játszani rímmel, mely rendet mímel, de kivet a sorból,
ha magaddal törődsz
s nem beletörődsz, nem okos dolog, higgyétek el, nem játék, nem vicc.
Bizony mondom, illemtelen (kivetnek a sírból, eltüzelik a keresztfa tövét,
s te játszadozol a rímmel).
Oly korban játszani a rímmel, mikor a tótágas rendes dolognak számít,
és Máriához fordulni fohásszal ismeretlen cselekedet (vagy deviáns) …
pedig a földön (lemászván a fáról) van hely bőséggel s elég.
Rímmel játszani, ha a tájról szólsz, ahol a lélek bebarangolja a sziklás
ösvényeket,
s zúg a patak áradó vize egyik kőről a másikra hullva s széttöredezve,
faramuci számítás (parnasszusi ámítás).
Szólni kell Albert úrhoz. Uram, üressé lett az Istenszéke, hegyeink éke.
(Behívhatnak egy szívverő beszélgetésre!)
Nekünk a sors fonákul méri a napot, a jó napot, innen is meg túlról.
Csak hosszasan ne sütkérezni, csak el ne bizakodni, nehogy megégjen
arcunkon az árnyékhoz szokott felhám,
s a pecsenyére lesült keleti arcról (takargatván) elröstelljük levenni
ráncaink maszkját
a karneváli felengedésben, mert akkor soha többé nem leszünk
felismerhető közkatonák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése