Leé József: Csak rejtsen el

Itt van közel, eljön hamar
– üzent a tél.
A magamfajta fázni fog,
imádkozik,
s örül, ha épp megél.

Olyan nagyon ősz vége lett
ott kint és itt belül.
A csönd kísér, azt hallgatom,
a vers is elkerül.

Eljön megint, nagyon siet
– üzent a tél.
Gubbaszt a köd. Tar ágakon
lehullni vár
pár megkésett levél.

A magamfajta fázni fog,
– de álmodik,
s tán verset ír,
ha jön még rá jobb alkalom,

csak rejtsen el a tél elől
a csönd, a köd,
kísérjen el az égi oltalom.