Mintha nem én volnék,
mintha valaki más
lakozna e testben,
idegen már a láz.
A félelem, a remény
szétterjed bennem,
mint valami repkény.
Ki vagyok? Miért vagyok?
Ki felel értem, ha meghalok?
Jó anya lehetnék és jó feleség,
jó barátnő és jó ellenség,
jó szakmabeli és háztartásbeli.
Lelkem a volnákkal csordultig teli.
Vágy gyötör naponta, sajgó, éles vágy,
a valóság kemény, de olykor lányöl, lágy.
Elbizonytalanodtam, érzem, Istenem,
kapaszkodni kellene… ez nem az én kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése