Öröktől és azóta
érzem, hogy létezem,
cél nélkül hull a porba
mégis az életem.
Bár volnék én a fecske,
ha új nyarat csinál,
magokat csipegetve
az Úr lábainál.
Bár lennék én a bánat,
mely mindig felderül,
ha fanyar italába
egy csöppnyi méz kerül.
Bár lehetnék a gyermek,
aki csodára vár,
s mélyén a rengetegnek
hiszi: hazatalál.
Azóta és örökre
fizetnék bármivel,
ha válhatnék a szóvá,
amely nem hangzik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése