Jönnek a boldog nyári felhők,
úsznak a délután egén
s a messzeségben fönnakadnak
kék dombokon, ágak hegyén —
Vizek lobognak zöld ezüstben
alázatos nyírfákon át —
így itatja velem a szépség
s a nyár mérgét és mákonyát —
S árnyas teraszról, kerti székről,
napernyő gombája alól
kívánkozom apám kertjébe
a Dunántúlon valahol —
Történéstelen délutánok,
terméketlen, szép bánatok —
se boldog, se boldogtalan, csak
társtalan s nyugtalan vagyok —
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése