Már nem fér a világ metaforákba!
A tehetetlenség hasonlatára
a képzelet egyre képtelenebb,
mintha szavak alá hullna az élet,
kimondhatatlanul sajgó igéket
éget mind mélyebben belénk a csend.
Ha mondom, sem azt mondom, amit érzek,
mintha a szó egy archaikus ének
dallama lenne, tőlem elmarad,
és mindhiába írom meg a verset,
csak azt hordozza, amit kifelejtett
magából a gond és a gondolat.
A percek mind alacsonyabbra szállnak,
már nem karcolnak eget madárszárnyak,
lassan emelkedik rájuk a föld.
Képzelj el szárnymozdulatot a földben!
Az élő szó fájdalma ily erőtlen,
ha elhantolják a csöndtemetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése