fénye visszaint
előle csengve-bongva
rebbennek szét a hangok
míg elrendezed őket
mélységeid szerint
szakítsz talán időt
hogy elnézd azt a színt
ott azt az éji bíbort
amint felnő a fákon
s hogy elsimítsd a hűvös takarót
amit a szél a vízre
s a csillagokra rávon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése