Kezemből kitépik
a megfoghatót, a
szépet s agyamban
elcsitulnak a gondolatok,
olykor magam sem
tudom, mit akarok,
csak beszélek, élek,
írok, legtöbbször
zagyvaságot, miközben
nőnek a parlagok és
semmi sem olyan,
mint a tegnap,
csupa utánzat az élet
s papíromon is
összefolynak a fények,
látszat, felszínesség,
akarás, nem akarás —
ebben a zsibvásári
zsivajban én is egy
utánzat vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése