Dicsőség a füveknek!
Onnan indul a csend, a kopár hegygerincről.
S a dolgok szinonimái kiülnek szavaink peremére.
Mi lenne, ha valami nemlétező időalagút csodája
folytán hirtelen
más korban, idegen földön kellene találnom
magamat?
Mivel válaszolnának közép-európai tájszólásomra
egy más csillagon?
Ott élnek vérpiros gyöngyszemek a szavak
mélyedéseiben.
Dicsőség a földnek, mely arcunkat formába önti és
értelmet ad
szavainknak.
Egyetlen rokon értelmű szavam, szülőföldem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése