Hogyha elhalkul a haza hangja
És úgy tűnik: a remény ködbe vész,
Hallgasd, hogy zúg templomod harangja,
S a sziklacsúcs a ködön túlra néz.
A ritmust hallgasd csengő patakodban,
A viharokban zengő orgonát.
A vízesésben vigasz szava csobban,
Madárfütty tör sűrű lombon át.
Hallgasd, mert az ő szavuk erősebb,
Ez az, ami végleg ideköt.
Illata száll virágzó mezőnek,
S az üzenettel megtelik a Föld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése