Szavaink nem hagynak el.
Pórusaink ők.
Napjaink átáradnak rajtuk.
Légzőszervünk a nyelv.
Bőrünk, testünk. Mégis le lehet vedleni.
Meg lehet tanulni más ritmusra lélegzeni.
Más színekre bontani a fényt.
Más néven szólítani az egynevűt.
(Ó, élők balga bölcsessége: alkalmazkodás!)
Szavaink nem hagynak el.
Mi hagyjuk el testünk melegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése