(Felejtsd hangom élét!)
Az est ideleng.
Nézzük együtt, hogy olvad
ablakainkon a jégvirág.
Hallgassuk a lehelet-hullámokat!
(Boldog ki önmagából kilát.)
Lehetnék bárhol
- vödör a kiapadt kútban -
hozzád lendít a távol.
Találgassuk,
most bennünk milyen évszak dobban.
(Ha szakadozik rólam az árnyék,
nálad azt ki tudhatná jobban?)
Az ablakon legördülő cseppek nyoma:
hajszálerek, idegszálak, hajtincsek.
Ha nem másért, a megszólalásért,
adjunk nevet a nevenincsnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése