Még itt vagyok, de
túl az alkonyon.
Már hó vagyok nem
sejlő lábnyomon.
Még fáj bennem, mi
mindig fájdalom
s hogy vállalásom
mégsem vállalom.
Még felcsillan, mint
hajnal homlokon,
az életkedv, mely
surran, eloson.
Kesernyés, mint a
füstös végtelen;
és, mint a füst, szét-
szóródik velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése