Mint a mesék és zümmög misék,
mint messze lent nagy, ácsorgó folyók,
mint hervadt versek, halvány szikék,
mint semmiben halottak, boldogok,
úgy, mint a gyermekségem, messze vagy.
Rozsdás a lelkem, mint a bíbor ág.
Kertem mentén a hárslevél havaz
a földre öntve vére bíborát.
A hangod visszhang lelkem védfalán,
ha szólnál hozzám, visszahallanád,
vagy a falam érted lebontanám,
hogy hallhassa még egyszer dallamát.
Elült a méhzsongás, s a dallamok.
Mint borvízben a béka, meghalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése