A holdnak már a másik arcát látom,
idegen erdő méri rám az árnyát,
félelmetes az ismeretlen álom,
megismerhetetlen az, mi vár rám.
Mit siratnék a múltban, nem találom,
a pillanatnyit veszítem jövőmön.
Innen vagyok vagy túl minden határon?
Az örök némaság bennem dörömböl.
A profilom aprópénzen sem vennék.
A versem, mint a fáradt lomb, lehull.
Miért nem csalnak el csavargó esték?
A zsibbadt megszokás belém tanul.
Magasságot kerestem gólyalábon
s ha feltekintek nincsen láthatárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése