Szeret örülni, kinek örömei súlyosak.
Örömeit úgy viseli, mint gondjait.
Felelősséggel és várakozással.
Másokért felelős, s magára figyel, várva,
mikor oszthatja szét, amije van.
Ettől igazi az öröme.
S ettől lesz súlyos is, amit viselni kell,
ettől lesz teljes és befejezetlen,
mert a várakozás mindig a jövőre számít.
A súlyos örömökért fizetni kell.
Mindig mi szabjuk meg, mennyit.
Ezzel magunkat mérjük meg.
És fizetni is magunkkal szoktunk.
Mindig a legtöbbet adjuk, ha ilyen örömöt
keresünk. Az ilyen öröm aztán bevándorol
birtokunkba. Vele keressük a következőt.
S a következő még súlyosabb lesz és makacsabb.
Kisajátítja minden örömünket.
Várakozásunk készenlét az örömre.
A készenlétben minden vállalásunk.
A vállalásban az örömünk.
Örömünkben a várakozásunk.
Várakozásunkban sok kis örömünk.
Sok kis örömünkben a vágyakozásunk.
Vágyakozásunkban a vállalás.
Sok kis vállalásunkban a felkészülés,
mert a felkészülés vállalkozás az örömre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése