meg kellene írni végre
a testetlen találkozást,
arctalan arcátlanságot,
rejtező kitárulkozást,
lélek-mezítelenséget,
gonoszkodó orv beszédet,
tértelen megcsalattatást,
mindent, amit e kor adott:
kép adta vágyhangulatot,
millió felugró ablakot,
hálót kötő pénztárgépet,
gyűlölködő rossz eszméket,
és néhány homályos-fényes
mélyről jövő tiszta képet,
amiért szemem rombolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése