hogy mondjam el, ha nincs szavam,
dadog a lélek, görcsben ráng a szív,
bennem a gondolatok hangtalan
széthullnak, értelmüket vesztik.
próbáltam leírni, de kihullt a toll
kezemből, mint sorsomból az élet.
sziklának véltem, mi futóhomok,
hit nélkül maradtam – félek.
kerestem magamnak kapaszkodót:
istent, ki fogadja pogány imámat,
értő társat – engem tudót,
szerencsés percet Fortunával.
most itt állok a fekete folyónál,
a parton, ahol Charon a hajós,
még nem indult értem ladikján,
de tudom, megjegyezte arcom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése