ahol látnom is érdemes,
s nem kell szemem lesütnöm,
nem tükröződik szégyenem?
Mondd, Uram, hogyan adjak,
hogy senkit meg ne bántsak,
hogy méltó legyek tekintetedre,
és megmaradjon az alázat?
Mondd, Uram, hol keressek
igaz embert, ki olyan tiszta,
kinek élete példám lehetne,
hogy ráleljek az igaz útra?
Mondd, Uram, kitől várjak,
bűnös lelkemnek kegyelmet,
ha te is elfordulsz tőlem,
térden kúszva hová menjek?
Mondd, Uram, ha jóságos vagy,
s valóban végtelen hatalmad,
miért engedted Őt kereszten halni,
kin segíthet gyilkos áldozat?
Mondd, Uram, még kérdezhetek,
nem unod nyöszörgésemet?
(bevallom, én a fülem befognám,
untatnának e hitvány szóhegyek)
Miért alkottad így az embert,
tele hibával, gyengének, rossznak?
Magamban egyre Téged kereslek,
kereslek, és nem tudom, hol vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése