Kergettem én sok furcsa álmot,
Boldogságos bolondságot,
Nap fényében csillag létet,
Súlyának lenni hóesésnek.
Akartam én tiszta maradni,
Magamból csak igazat adni,
Szerelemben jól szeretni,
Boldogságon megosztozni.
Szerettem én szívből szépen,
Lelkem dala pacsirtaének
De díszes kalitkába zártak.
Fogolysírás nem madárdal.
Próbáltam én jónak maradni,
Mindenkinek önzetlen adni,
Kik elfogadták, mit adni tudtam,
Adósságukért rám haragudtak.
Kerestem én igaz embert,
Testre, lélekre oly igényest
Kinek szava biztos szikla,
Szélvihartól sem inoghat.
Imádkoztam én istenekhez,
Csalfa sorshoz, szerencséhez,
Zokogva szóltam néma falnak,
Nem jött válasz, a kő hallgat.
Már nem adok, nem is kérek
Könyörögve emberhez, éghez,
Nem küzdök és nem próbálok
Változtatni a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése