Simek Valéria: Szavaid

A szó a szádból eleven
forrásként patakzott.
Könny csillant dióbarna
szemedben, magány lakott
szívedben, és a reménytelenség
elgyengített. Kérés volt
pillantásodban. A csend szabadsága
és a szabadság csendje.
Ez már csak ajándékidő – mondtad.