Nagy havakkal tündöklenek
körös-körül a norvég erdők.
Megyek a tündér fák alatt.
Karácsonyi örömből bennem
ami kevés még megmaradt:
fölszítom megfáradt magamban...
Ó, régi, szépséges öröm,
gyermekhitem őszintesége!
A férfikor szomorúsága
lobog fölöttem, s vége, vége
a régi hitnek, gyermekkornak.
Hogy is volt az a szép csoda?
Földre szállott az Istengyermek!
Nézi a boldog Mária
halványan s künn már sereglenek
pásztorok, bölcsek, angyalok...
Hogy villognak, hogy tündökölnek
a fenyőerdők friss havakkal!
Mily jó volna gyermeknek újra
s Jézust dicsérni szép szavakkal!
Gyermekhit, öröm, tisztaság —
fényiének, mint a téli fák...
