mindegy tavasz vagy nyár ősz tél oly mindegy már
legyűrni nem hagyom magam nem rémiszt el
jöhet aszály vagy ár hideg süvöltő szél
dermesztő jégvilág ne mondja senki sem
hogy nincsenek csodák hogy úgysem érdemes
hisz minden egyre megy ha lenne is ugyan
minek ki érti meg ki ért meg engem itt
üveghegyeken túl bár innen nézve még
előtte állok épp előtted látod a
halvány pislákoló fény az vagyok én ott
voltam csak árnyék és most szállnék őrült mód
akarom hinni s akarom te is úgy hidd
az évszakok jönnek-mennek mégis maradsz
a visszavonhatatlan egyetlen egynek
