Minden szó fáklyafény a sötétben,
minden sor új igazulás,
minden vers: új, megteremtett világ.
Merész, bátor, igaz,
nagy, szent Hang,
tiszta csúcs, fehér, havas orom.
Az isten zsámolyánál ültünk.
Keringtünk az örök nap körül.
A fényben megfürödtünk.
De ah, most sorsunk éjszakája betellett,
nehéz, fojtó köd lázasan kavarog,
füst és hamu befog.
A szó kialudt, a fénylő szó.
A vers, a bátor, szent vers meghalt.
S talán föl sem támad soha.
Vagy jön a Reggel? S a nagy Hajnal már itt van?
Világ-hajnal: új szavak, tettek hajnala?...
Látom: már dereng az ablak alatt.
