2013. január 29., kedd

B. Szabó Károly: Kialvatlan álom

Hogyan is kellene
még egyszer utolszor
fáradt szavakkal díszíteni arcod;

hogyan is kellene
vigyázni a varázst,
szemeid lehunyt fényét
a csodás csattogó csendben;

hogyan kellene
elhinni végre az égre sírt,
maroknyi múlton merengő
könnyek íztelenségét;

hogyan bírni
világtalan vágyak viadalát
testedtől forró fekhelyen félve?