-részlet-
Szavakat versbe
fogva ébreszt a reggel,
ablakom nyitom,
írnám: "fűről harmat a porba",
de tégla, beton.
...
Csendes napokat
keresek. Lassan nyíló
virág lett álmom.
Túl sok embert ismertem.
Senkihez nem tartozom.
A vers más. Álom-
ország. Rácsos kerítés
véd. Kint szilánk és
kőhalom, durvaság. Itt
jó, lehalkul a vendég.
