Csak egyszer láthatnálak
vizeken lebegő lélek:
márványba öntenélek.
Ha szavad egyszer hallanám,
amit fül még nem hallhatott:
beinnám, mint
útszéli fű a harmatot.
De olyan vagy
akár a világok álma
a te arcodra ki találna.
S miért, hogy így formáltál:
vakon is futni utánad;
hogy vágy vagy,
örök vágy vagy.
