Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,
elűzve a téli, rossz napokat - mindet,
elég volt a sötétből, tűnjön az árnyék:
zümmögő napsütést akarok - tüzet!
Látni akarom a friss rügyet, ha fakad,
hogy új ruhát kap a gesztenyefa ága;
te pedig bátran szívemre bízod magad,
hogy elvezesselek egy szebb világba.
Sok zöld levél halkan, zizzenve lebben,
nincs hang, mi súgna ennél édesebben,
fénylő s kegyelmes béke ébred bennem;
semmi sem fontos már, csakis mi ketten.
A parkban tán' enyhe szellő sem rezdül,
…s látlak, ahogy jössz az úton keresztül.
