Jön a tavasz a márciussal,
de még fehérlik a hó
a Sas-hegy tetején.
Toporgok a buszmegállóban
s eljátszom a gondolattal:
mi lenne,
ha valaki fölmenne
s írna a hóba valami szépet,
valami igazat,
ami beleéget
- onnan föntről! -
az emberek szívébe?
Aztán kinevetem magam
magamban:
nem ír oda senki, semmit.
Mert, magasan van.
Mert, fázik az írók keze.
És különben is:
kit érdekel manapság
az emberek szíve?
