Csöndes az est, és akár egy dajka
elringat, mint kedvenc gyermeket,
könnyű, puha, mint édesapám ajka,
míg fülembe súgta, mennyire szeret.
Majd lomhán ledől a liget határán,
kihúzva karját a fejem alól,
én itt maradok újra egyedül, árván,
itt, ahol hazátlan hiánya dalol.
