Valami jelre várhat még a tavasz.
Tétovázva lépdel felettünk a fény
Reggelente, s mint elkésett vendég
Kapkodón biceg át a házak tetején.
Tarlódó bokrok tövén nyöszörög
Vacogva a szél, s egy átfagyott
Kenyérhéjon perel néhány veréb.
Nehezülnek még a csendek, így
Március elején, de rügyre-váró
Áhítat feszül már az ágak hegyén.
Tűnődik a tavasz. Dél körül azért
Érezni már a nap langyos kezét
A kertben éledő hóvirág szemén.
