Elhalkultak a mondatok,
lassan csend lett bennem.
újra egyedül ültem az éjben,
akárcsak gyermekként
a galagonya bokor tövében...
lassú lépteivel a magány
megint közeledett felém -
fel se néztem, csak éreztem,
hogy' költözik újra belém.
nem féltem tőle, hiszen
régen megszoktam már:
úgy jön el mindig, ahogy
őszre tél jön, tavaszra nyár.
