Várlak, mint fényt az
álmos reggelek,
mint pillangót a
májusi meleg,
rád gondolok - másra
nem érdemes,
minden gondolat
csak téged keres.
Úgy várlak, hogy már
jobban nem lehet,
magamban százszor
mondom a neved,
nézem a széket, ahol
szoktál ülni,
nem vagy itt, nem lehet
hozzád menekülni.
