Érzed-e a hegyek illatát?
Az erdők lombja még méregzöld,
de itt-ott feltünedezett már
egy-egy arany tincs.
Muskotályszagok szállnak a légben.
Sárga darazsak röpködnek
a szőlős kertek felé.
A mezőkön törik már a, kukoricát,
gyűjtik a tököt,
szaggatják
a zörgő hüvelyű paszulyt.
A szőlőkben döngetik a hordókat,
kalapálják az abroncsokat,
zeng a hegy tőlük.
A Szamos mentén is megért
a szeder,
kaszálják a sarjút,
a réteken kigyúltak
a lilalángú tüzek:
az őszi kikericsek.
Érzed-e a hegyek illatát?
A földeket már szántják,
fordulnak a barna-fekete barázdák,
és hullnak a magvak
az elboronált földbe.
Sokhelyt kibújt már a vetés,
állnak sorban az apró katonák.
A föld párállik,
édes szagokat ejt,
az új kenyér zászlója leng.
Érzed-e a hegyek illatát?
Megyek a mezőn.
Nézem az egybeolvadt
tágas földeket,
ahol emberek mozognak
a gépek nyomán.
Járom a kerteket.
Az ökörnyál száll
az őszi légben.
Madarak húznak el felettem.
Szívem kinyílik,
Lelkem lobog.
Az ég leborul a földre.
Hangom a világba messzire
hallatszik.
Érzed-e a hegyek illatát?
